Our companion is the one with whom we share our bread

Translating back to English from a book of R.D.Laing written in Hungarian: “Only two or three of them were brave enough to taste a preparation baked by a chronically schizophrenic woman. This little incident convinced me of something. Who is more foolish? The staff or the patients? The exclusion affects people deeply. Our companion, in the strict sense of the word, is the one with whom we share our bread. There was no connection between the staff and the patients. Psychiatrists were afraid of catching schizophrenia. Who knows ? It may be contagious, like herpes…

Ő is én

Exhibition of photographer Henning János & journalist Kiss Bence .

Saint George, Romania, 2014

 

IMG_4389_hamburger_fotoHenningJanos

Photo by Henning János

 

Böjt

Német créme brulée. Émelyítő paradoxon egy pohárban és nem kimondottan olcsón. Talán ez az első és egyetlen luxus az új, garzonlakásos életében. Majd felújítja ezt az egészet, gondolja, ahogy a szoba sarkába bedobott matracon hever. A nyakát majdnem merőlegesen a falnak dönti, a pólót levetette, s most kigombolt nadrágban nézi a bordáit. Sovány, de ez nem újdonság. A ruha eltakarja, a nő pedig felhizlalja – csak éppen lelkileg.
Hányadik is volt ő, aki utoljára ment el – feladta a számolást. Nem szomorú, nem csalódott, érezte már ő is, hogy ez a dolog tropára ment. Tulajdonképp kedves volt N. Kedves volt azért, mert cirkuszt csinált. Kedves volt, mert eljátszotta, hogy látott ebben a kapcsolatban jövőt. Pedig ez csak színjáték volt N. ré­széről is. A szeme a szegényes berendezést pásztázza. Ő maga mindent precízen nyilvántart. Tény, ami tény, az egyetlen dolog, ami ebben a lakásban valamit ér, az a fotósfelszerelése. Halszem, tele, fixek, meg mindenféle más objektív, kiegészítő, fényképész vacak. Baljósan éppen 13 darab. Most az asztalon állnak katonásan, sorrendben. Mellettük két táska, egy régi viharvert filmes gép, a drága új body, meg egy kompakt. Ezt N-től kapta talán egy évfordulóra vagy karácsonyra – nem emlékszik, pedig alig voltak együtt többet, mint két év. Eszébe jut, hogy N-nek kis mellei voltak. Ezekre múlt időben gondol, pedig N. valahol most is létezik, pakol, remél. Szépek voltak azok a kis mellek. Most azonban valami más kell. A leheletfinom lúdbőrre gyantázott vénuszdombok, a feszes mellek, a simogató árnyékok, a csillogó szemek hidegen hagyják. Újdonságra vágyik. Ne legyen visszataszító, csak rendkívül hű a valósághoz. Lehet érzelmetlen. Szájához emeli a créme brulée-s kanalat, és lassan szopogatja az édességet. Igyekszik eldönteni, hogy mi dolgozik benne: kétségbeesés, nihil vagy cinizmus. Bár tulajdonképpen mindegy.

Text: Kiss Bence

 

more about expo

Supermarket breads

Vancsa Domokos

thought – 2008 June

Several time when I left my home Saint George for a longer period,  one of the missed “object” was the bread – a traditional one, made from wheat and potato in Bodok, a village near the town. I am thousands  kilometers away from home, my parents can’t send me “the bread” so every day I buy other ones here in Ireland, mostly form supermarkets like Tesco. The racks are full and you should have to choose from, but there is nothing similar to my favorite one, and I still didn’t find a substitute.  I stay always more at bread section and try to get down one. I saw other eastern European figures who also search and hope that they will find the “home-bread” in this foreign supermarket.

tesco_bread_1

tesco_bread_2

tesco_bread_31

images by yisris